A jógácsára (csak-tudat) iskola

A (külsőnek) látott világ nem létezik. Objektív valóság nincs, de az is lehet, hogy van, de az úgysem ismerhető meg.
Ha van is, egy tudat ismerné meg és az mindig beszínezi…

A jógácsára (yogācāra) iskola (csittamátra vagy vidzsnyánaváda néven is ismeretes) tanításai szerint a létezés tudati természetű. A tudat megismerése által van kiút a létforgatagból és ez a megismerés vezet el a végső ellobbanáshoz^[1].

A jógácsára a Kr.u. 2-3 századokban vált önálló fizolófiai iskolává. Virágkorát 4-7 századokban élte. Az iskola a buddhizmus mahájána, vagyis a Nagy Szekér irányzatán belül jelent meg.  Alapító mesterei Maitréjanátha, Aszanga^[2] és Vaszubandhu voltak.

A jógácsára szó a jóga^[3], az igázás útján való haladást (jóga-útján-járó) jelenti. A csitta-mátra („tudat-csupán”, “csak-tudat”) az iskola lételméleti alaptézisét fejezi ki. A vidzsnyána-váda név jelentése pedig: „a tudat tana”.

Ez a filozófiai iskola nem azt állítja, hogy minden tudatból van, hanem azt, hogy tapasztalataink összessége a tudatunktól függ. Csak a tudatunkkal ismerhetjük meg, illetve tapasztalhatjuk a dolgokat és a világot. Még az érzéki tapasztalatokat is a tudat észleli, ezért mindazok a dolgok, amelyeket megismerünk, alapvetően egy mentális folyamathoz tartoznak. Az érzékelt dologok nem különbözhetnek gyökeresen vagy alapvetően az azt érzékelő tudattól.

A jógácsára tanítás lényege nagyjából így foglalható össze:

1. A (külsőnek) látott világ nem létezik. Objektív valóság nincs, de az is lehet, hogy van, de az úgysem ismerhető meg.
2. Ha van is, egy tudat ismerné meg és az mindig beszínezi.
3. A dolgok önmagukban megismerhetetlenek vagy nem léteznek.
4. A lét megismerés, tudomások összesége.
5. A tudat nem rátekintő, hanem végső kategória.
6. A tudomások hierarchikus viszonyban állnak egymással.
7. Szellemi gyakorlatokkal és a tudat megismerésével érhető el a megvilágosodás.  Gyakorlati módszerek: a szemlélődés (darsana), a tudatfolyamatok elcsendesítése  (bhávaná) és az elmélyedés (szamádhi).

A jógácsára filozófia szerint az ember és a tárgyi világ pusztán tudati kon­strukciók, végső realitásnak nincs. Legfontosabb alaptanítása a függő keletkezés (pratítja szamutpáda) elve. A létezést tudati prinípiumokból, a nemtudásból (avidjá), korábbi születések késztetéseiből (szanszkára) és a tudomásból  (vidzsnyána) vezeti le.

Egyes tantrikus szertartásokon a meditáció során arra összpontosítanak, hogy minden dolog, még a leghétköznapibb tárgyak is, a megvilágosodott tudat által észlelt valóság szimbólumai. A gyakorló arra törekszik, hogy képes legyen a káprázatszerű szokványos világ minden összetevőjét úgy szemlélni, mint a megvilágosult tudat megnyilvánulását.

1. A nirvána (páli: nibbána) szó jelentése: ellobbanás.
2. Észak-Indiában, Gándhárában született a IV. században. A buddhizmus történetének egyik legnagyobb hatású alakja.
3. Ahogyan a név is sugallja, az iskola eredete valószínűleg a jóga vagy a meditáció gyakorlásával és a meditatív úton szerzett tapasztalatokkal lehetett összefüggésben